SZELEK SZÁRNYÁN AZ ADRIÁN - 12.

Most van idő és megnézem a zadari kikötő adatait, ugyanis az a tervünk, hogy Biograd előtt elhaladva Zadarban éjszakázunk, hogy másnap már a vizsgáig ne Biogradból kelljen autóval utazni.

Zadar nagy város, 80.000 lakos. Élénk ipari és kikötőváros. Megtekintésre méltó az óváros, Marina-Zadar (max. 40m hajóhosszig, 300 kikötőhely, 150 parti tárlóhely, 15T daru, 50T hajócsúszda, gépműhely, mosoda, parkolóház és étterem). Telefon: +385(0)23-332-700. A kikötő az óváros közelébe van. Hát egyelőre ennyit lehet megtudni a tengerészeti térképről, a mi úti célunkról.

A combom a zúzódás helyén nem különösen fájdalmas, bár a sérülés helyén kis behúzódás észlelhető, ahová betapintva a zsírszövet megszakadása észlelhető. Az érzés kiesés a sérüléstől a térdem a külső oldaláig jelentkezik.

Az idő telik elég gyorsan, a szél egy kicsit szembe fúj, cirkálásra kényszerülünk, és csak lassan vánszorgunk a célunk felé. Ígértem, hogy a hajó minden részéről beszámolók és most a hajó WC-ről is érdemes pár dolgot megtudni. A használata nem túl gyakori, mert mindenki a marinába elintézi a dolgát, de ha mégis szükséges, akkor ismerni kell a használatát. A kagyló egyik oldalán van egy pumpa és egy szelep, amelynek egyik állásában a tartalmat ki lehet pumpálni, a másik állásban vízzel öblíteni, majd visszazárni, mert néha a tengervíz visszanyom és ebből akár probléma is lehet.

A nap továbbra is csodálatosan süt, jól beolajozva napozunk félárnyékban. Ebben a kellemes napsütésben a szél kicsit visszajön, két-három csomóval haladunk. Rudi a bocit felfordítva meglovagolja és magunk után húzva, úgy napozik. Mi is belógaszkodunk a hajó végén és ezzel a sebességgel kellemesen vontatjuk magunkat és a lehűlés után a hajóra visszaszállva a taton lévő édesvízi tussal, jól lezuhanyozunk.

Pár szót ejtsünk az édesvízi ellátásról és a tusokról. A hajón három fürdőszoba van, amelyhez mosdó, WC és kihúzható tus tartozik. Ha bezárjuk az ajtókat, jól lehet tusolni, a víz a műanyag padlón lefolyik, és egy szivattyú elszívja. A két vízcsap között van a tusfej egy billentyűszerű kapcsolóval és akár bent, akár kihúzva kellemesen lehet tusolni. a tat jobb oldalán szintén van egy édesvízi kihúzható tus, amelyet már említettünk, hogy a sós vizet a tengerben való fürdés után itt lehet magunkról lemosni.

Lassú haladásunk közben jobb oldalt elől feltűnt Biograd tornya, Zsolt a kormányos, a szelet hátulról kapjuk, a nagy vitorla jobboldalt, a fok baloldalt van, tehát pillangózunk.

Közben ebédünk készülget és az előző napról megmaradt ragut egészítettük ki, amely mellé almalevet kapunk és ki-ki, amit még az ellátmányból szükségesnek tartott. Többen az ellátmányból kitűnő lencsefőzeléket kebeleztek be.

Az ebéd után a hajófaron Moni a tussal öblítette le a tányérokat, pár falatot juttatva a halaknak is.

Az ebéd után „lavórba” kerültünk, a vitorlákat behúztuk. Pokoli meleg van, lehet, hogy felrobbant a Nap. Csak ritkán van ilyen helyzet. Arra gondoltunk, hogy most fordul meg a szél, mert a jó Isten bölcsességében úgy irányítja a szelet, hogy reggel a szárazföld felől fúj, és a vitorlásokat kiviszi a tengerre. Délfelé megfordul és délután a tenger felől fújva a vitorlások a szárazföld felé húznak ahol már forró rostély várja a halakt a faszén fölött. Motorra kapcsoltunk és északra haladtunk a Pasman csatornába, amely 2-4 km széles, a csatorna mélysége 10-15 m, a GDP-t és a térképet megnézve látom, hogy elhagytuk azt a kis szigetet, amelyet először láttunk az indulásunkkor és Biograd előtt helyezkedett el és Planac-nak hívták. A helyzetünket meghatározva itt Biograd közelében 43 fok 57 perc 323 N (015 fok 24 perc 888 É) és ettől haladunk észak-nyugatnak Zadar irányába. Hamarosan Babac dél-keleti sarkán lévő piros bolyát hagyjuk el a baloldalunkon, jobbra előttünk 5,6 m-es sekély pontot jelöl a térkép. Tehát figyelni kell és ez a felelőssége a skippernek és a kormányosnak egyaránt. Haladunk Turanj irányába. Nagyon ügyes szerkezet ez a műholdas helymeghatározó, már én is tudom egy kicsit kezelni. A hajónk mindenkori helyét villogó kurzor jelöli. 319 fokon haladunk, a Komornik sziget irányába. Egyhangúan megy a motor,a hajó felvette az útirányt „önműködő” kormányos áll a keréknél, a radar figyel a mélységre és a skipper is nyugodtan megihat egy kávét közösen a legénységgel. Páran a napon, illetve félárnyékban alszanak. Kellemesen napozunk és csak nézünk ki a fejünkből mert ez a teljes kikapcsolódás. Bójákat, kis szigeteket hagyunk magunk mögött, olyanokat, mint Rcul, majd Bisage és közeledünk a 44 fok 00 perc szélességi fok felé. A parton pontosan ezen a szélességi fokon van egy kis helyes falu, Sv. Petar na Moru, amit magunk mögött hagyva, észrevesszük, hogy a boci fenékdeszkája két darabban kiesett. Olyan helyzet állt elő, mint „ember a vízben”. Megálltunk, fordultunk és befogtuk a fenékdeszkákat, amit Attila a bociba visszahelyezett. Kezd nagyon meleg lenni, fürdést tervezünk. Az elhatározásból tett lett és a kedves falu mellett megálltunk, lehorgonyoztunk. Északra Sukosan van, tőlünk, mintegy 4 tengeri mérföldre. Szép tiszta volt a víz, jót fürödtünk, és ezt azért jegyzem meg, mert mikor befejeztük a fürdést és nekiálltunk kajálni konzerv kukoricát és trópusi vegyes gyümölcsöt, tehát a vízből kijövetelünktől mintegy 5-10 perc múlva, azt vettük észre, hogy egy nagy szemetes felszínű áramlat vonult el a hajó mellett. Szerencse, hogy addigra kijöttünk a vízből. Ide beszúrásként elmondjuk, hogy este telefonon beszélgetve Magyarországgal, megtudtuk, hogy az otthoni újságokba megjelent, hogy „kivirágzott a tenger”, amelyet az otthoni újságok a Vecsernji list című zágrábi újságból vettek át.

A virágzás azonban igencsak szépítő szóhasználat, mivel nyálkás foltokról van szó, amelyek a fitoplanktonok, az egysejtű tengeri algák nyári szaporodásának következményei. Ilyen „nyálkatócsák” tarkítják a szárazföldhöz közeli szigetek körül és a partok mentén az Adria horvát szakaszának felszínét. A spliti oceanográfiai és halászati intézet szerint a nyálka önmagába véve nem veszélyes, de mert minden szenny hozzátapad, az érzékeny bőrű fürdőzőknél allergiás reakciót válhat ki. Az egyedüli védekezési lehetőség a fürdés utáni alapos mosdás – írta a horvát újság. A horvát tengerparton egyébként már több napja igazi nyár van. A levegő hőmérséklete árnyékban nappal 30 Celsius-fok körüli, a tengervíz 23-24 fokos.

16,00 óra van, és lassan továbbindulunk. A térképet megnézem és Zadar még 10-11M-re, van. Közben eltelik egy óra és nem nagyon haladunk előre, mert Sukosanhoz közel több takkot kellett venni, ami cikk-cakkos haladást jelent és úgy gondoljuk, hogy ha ilyen lassan tudunk haladni a cél felé, akkor valószínűleg motorra fogunk kapcsolni. A sebességmérőnk közben elromlott. Erre nem is mertünk gondolni, hogy a műszer egyszerre csak a homlokára csap és bemondja az unalmasat. Ezután csak a tapasztalatunk hagyatkozva, saccra tudjuk venni, hogy mennyivel haladunk. Szerencsére a mélységmérő nem romlott el és mutatja a helyes mélységet. Amint motorra kapcsolunk, hamarosan meglátjuk a távolból Zadar körvonalait. Távcsővel egy kicsit jobban be tudjuk venni, de nem sok örömünk van benne, mert a hajó távcsöve nagyon rossz. Nem csak a távcső a hibás, mert innen az ipari rész mutatja magát, ami az Óváros szuper látványa mellett olyan rossz panorámát mutat, hogy az ember szinte összerázkódik a nagy kontraszttól olyan borzongva, mintha csukamájolajat nyakaltunk volna egy rossz gumicsizmából. Motorozunk, motorozunk. Az óvárosi templom irányát kell tartanunk, a várost nyugatra kerüljük és a marinába már észak-nyugatról haladunk be. Messziről látszik az óváros bevezető hídja. Az óváros kikötő marina a keleti oldalon helyezkedik el.

A 777-ben Zadarnál „H” kikötő-kapitányság, „-„ vámkikötő, „+” elsősegély, orvos „A” gyógyszertár jelzések mutatják a legfontosabb dolgokat.

Előttünk beállt egy nagy komphajó, a Jadrolinija hajózási vállalattól (ez olyan, mint a Mahart nálunk) és utána mi is bearaszoltunk. Nem messze kötöttünk ki a fürdőtől, amit már mindenki nagyon várt. Kidobtuk a puffereket és egy görög hajó, mellé tervezzük a kikötést. Mivel nem láttunk semmi segítséget a parton, úgy gondoltuk, hogy a muringot csáklyával emeljük ki, de aztán valaki mégiscsak feladta, akinek aztán a hátsó kikötő köteleket is kidobtuk.