SZELEK SZÁRNYÁN AZ ADRIÁN - 5.

Aki valaha naplót irt az biztosan tudja, hogy mindig lesz olyan benne amit később elhagyna vagy olyan is amit szívesen egészítene ki újabban felmerült emlékeiből vagy olyan amit jobban meg kellene értetni azokkal akikre az író rábízta a leirt tények, gondolatok pontos megértését. Sokféle dologról, szinte mindenről lehet írni ami összefügg azzal ami naplóírásra serkenti az embert.

2002.06.16. (vasárnap)

Hajnalban szokatlan zajra ébredtünk, mert hiszen nem szoktunk kikötőkben ébredni. Még jó, hogy hamar rájöttünk, hogy nem otthon vagyunk az ágyba befalazva, hanem a hajó orrkabinjának kicsit szűk emeletes ágyán. A már ébredő, vagy már induló hajók szokatlan zörejei keltettek bennünket. Lassan mindenki kidugta az orrát és ki-ki beszámolt az alvásáról vagy a más alvásáról. Hát a horkolás bizony előkerült az óvatosan emlegetett két-háromszólamú éjszakai zenei repertoárból. Az elmondások szerint volt olyan hortyogás, amelynek különös melódiája volt,s e dallam minden öröme és disszonáns hangzása olyan hangos volt, mint egy gyengébb égzengés és a tulajdonosa, ha akarta, ha nem meg kellett osztania a hajó minden lakójával. Olyan is volt, aki mindebből semmit sem hallott, mert olyan jó alvókája volt, mintha egész életét a mákföldeken töltötte volna. Mindent egybevetve azért jól telt az első éjszaka a tengerfehérvári Kornati ACI kikötőben.

Elkészültek az első kávék neszkávéból különféle csalhatatlan receptek szerint ,amelyek közül a pálmát a rumpunccsal tunningolt habosra kikevert nedű vitte el .A reggeli előtt megkerestük a fürdőt a bejárati porta melletti közeli épületben. Egy kiadós reggeli tusalatti lubickolás után frissen tudtunk reggelihez ülni a vitorlás szalonjában. Előkerültek a magunkkal hozott elemózsiák és így bírálat alá vehettük a társaságunk otthoni szakácstudományát .A hajó ellátmányából – mert a hajó fél pansios volt –a reggeli friss tej és a friss kenyér emelte magasabb szintek felé az étvágyunkat. Mindenki remekelt a kaják és az étvágyak területén. Nem kenyerem a dicsekvés, de legalább tíz fogásos volt a reggelink, és megállapítottuk, ha ilyen kitűnően folytatódik a tengerész élet, akkor megtartjuk magunkénak a későbbiekben is. Egy órányi kulináris élvezkedés után már arra is gondoltunk, hogy el kellene kötni a hajót, de az egyre csak késett. A kedves és barátságos skipperünk el-eltűnt egy kis félórácskákra és egyre borúsabb ábrázattal került elő és így lassacskán kiderült hogy miért késik az indulásunk. Az indulás előtt a hajó bérbeadójának számláján meg kellet, volna jelenni a kauciónak, de az csak nem akart ott megjelenni. Kaució nélkül, pedig nincs indulás. Nem kis pénzről volt szó, mert mint megtudtuk 1500 Euró hiányát, rótták fel nekünk, illetve az utaztató irodánknak.Telefon ide, telefon oda , végül is úgy döntöttünk, hogy mi közösen kifizetjük a kauciót hogy el tudjunk indulni. Biztos az is nehezítette a helyzetet, hogy vasárnap reggel volt – bár a pénz a bankban vasárnap is dolgozik, mert nincs vallása. Lehet, hogy a hajó bankkártyájának mégis volt vallása, mert egyre nehezebben akart a pénz azon megjelenni. Ez elég nagy luk volt a hajó életrajzán és a luk mélyén talán egy kis gondatlanság is megbújhatott vagy esetleg a bérbeadó, úgy gondolkozhatott, hogy most fiadzik a pénze és egy kicsit belenyúlt és kivette a legnagyobbrészt a fészekaljából. Tanulságként megállapítottuk, hogy ennek is célszerű utána nézni mielőtt elindul az ember. Mindenesetre a csodás reggeli után ez úgy érintett bennünket, mint egy ricinuskúra és meglepetésünkben azonnal leesett szánkban a Ph érték.

Az Odysseánk kicsit nehezen indult, de aztán győzedelmeskedett a pénzügyi rugalmasságunk és így engedélyt kaptunk a kikötő elhagyására. Még valami villamossági hibát is ki kellett javítani a kikötő szerelőjének és így már minden akadály elhárult az indulásunk elől. Beszedtük a pallót és a puffereket,az elektromos összeköttetést, a köteleket és beindítottuk a motort, majd szép lassan kilavíroztunk a kikötőből mindenki nagy örömére.

A magunkkal hozott CD tárból feltettük Vangelis szerzeményét Az újvilág szimfóniát és ezt jó hangosan nyomatva hagytuk magunk mögött a kikötőt. Vangelis ezt a kitűnő számot annak emlékére szerezte, hogy 510 évvel ezelőtt fedezte fel Kolumbusz Amerikát. Hát ilyen jó zenére és most már kitűnő hangulatban indultunk felfedezni mi is észak és közép Dalmácia csodálatos tengeri világát. Magunk mögött hagytuk a kikötőt és pár száz méterre előttünk két kis szigetet pillantottunk meg mindkettőn útbaigazító bójával. Ha nyílegyenesen hajózunk, akkor a Pasman szigetnek tartva abból akár egy 2 mérföldes darabot leszelhettünk volna. Egy jó lendületes bal fordulattal a sziget vége megmenekült a havariánktól és a két szép kis sziget után délnek vettük az irányt .A kapitány kiadta az utasítást a vitorlák felhúzására, és innen vette kezdetét az egy hetesre tervezett vitorlás kalandunk. A vitorlák felhúzásánál nagyon kellett vigyázni a kötelekre. A köteleknek különböző színük és mintázatuk-vastagságuk voltak azok a jellegzetessége, amelyek megkülönböztették egymástól a működtetési feladatukat. Vigyáznunk kellett arra is, hogy a gondosan összehajtogatott kötelek ne tudjanak összekeveredni, mert ebből jelentős működési zavarok tudnak származni. Ennyi előzetes után kifeszült vitorlákkal elindultunk aznapi céljaink felé délnek tartva, de a szigetek között kellemes kitérőket is útba ejtve, hogy megcsodálhassuk Poseidon birodalmát. Hihetetlen szépségeket tud rejteni a figyelő ember számára, és most bebizonyíthatjuk, hogy Ulyssest nem csak olvasni kell de, lehet megélni is .A csodáknak a megélése ingyen van ,a többi adóalany. A napsütés csodálatos volt és egyre melegedett. A tenger igazi színe ilyen fény viszonyoknál mély sötétkék, amely természetesen függ a sótartalomtól, a víz tisztaságától. Ez olyan kék, amit a katedrálisok üvegképein lehet csak látni. A mistrál nem túlságosan erőltette meg magát, de így is 6-7csomóval haladva törtük meg a sötétkék felszínt és a fodorban a Chagall katedrális üvegeinek fehér-kék cserepei szikráztak.

Előttünk Planac sziget tőle délre SV. Katarina melyek, kis szigetek, mögötte a Pasmam Sziget déli oldalán délnek haladunk. Jobbra mellettünk a relatíve nagyobb Pasman sziget tűnik fel 180-200 m magas dombjaival. A hajó mélységmérő radarja 16, 19, 24, 25 m mélységet mutat. Közben ott egy zátony, vagy víz alatti szirt van, itt a tenger 3,5 m; 8,4 m. Ezek veszélyes helyek. A víz színe is más és ezekre figyelve délnek vettük az irányt. A helymeghatározó műholdas készülék pontosan mutatta a mindenkori helyünket (GPS). Az idő szép, napos és szellő is kezd fújdogálni, matat az árbockötelék közt. A vitorlák felhúzásához készültünk, amely összehangolt munkát kíván. Végre elérte a megfelelő erősséget és először a vitorlát (kb. 60 m2) húztuk fel, az un. fokrollerrel, majd a grósz vitorlát húztuk fel (38 m2). A hajó kicsit megdőlt és egyre jobban haladunk 4,2-7,2 csomóval, ami szép teljesítménynek tűnik.

A társhajó a Darkó ahol Gyula a skipper (társtulajdonos) csak motoroznak, bár az ő motorjuk nagyobb teljesítményű a miénknél. A mi motorunk Yanmar típusú Volvo 33 HP. Az útitársaink közül négyen tengeri skipper vizsgát akarnak tenni (Zsolt, Judit, Attila, Rudi) és ezért főleg ők a kormányosok, de a térképsarokban is gyakran összegyűlnek.

Közben hétágra süt a nap. Az időjárás jelentés szép napos időt ígér nem túl sok széllel. A víz hőmérséklete 23-24 C. Nagyon jó a hajón meleg van, a szél kellemes és úgy határoztunk, hogy megállunk valahol a part mellett úszni, kicsit közben megpróbálhatok horgászni, de az első horgászbot 80 m-es zsinórral elvitte egy bennünket balra előző hajó. Egy hajót fogtam.