SZELEK SZÁRNYÁN AZ ADRIÁN - 6.

A bottartónak egyik csavarját elkapta 3,5 ..-es anyacsavart, tehát ha nagyobb hal akadna a horogra, ki lehetne fogni. Nem akad a horogra semmi, de néha egy-egy horog elveszik de, hogy mitől fogalmam sincs. Közeleg a kikötés, már ebédidő van.

A tervezett megállás VRGADA homokos partja, ahol úszunk kicsit és pihenünk. Halat nem fogtunk. Horgonyt eresztünk és kikötünk. Monit próbáljuk tanítani a búvárszemüvegre, de nem megy, majd máskor. Kiúszunk a partra búvárszemüveggel. Közben láttam egy 50 cm-es halat, tehát hal van, csak nekünk nincs. Egy szép apró kavicsos, homokos part, ahol magyarokkal találkozzunk gyerekekkel is. Ezek egy másik hajón voltak. Ha visszagondolok a Biogradi kikötőben is voltak bőven magyarok, tőlünk két hajóállásra is és mellettünk is, akkor vissza kell gondolni arra, hogy a „tengerre magyarok” most biztosan érvényes. Váratlan helyzet az ,amikor egy lakatlan szigeten kiköt az ember ,ahol szinte a madár se jár (bár itt szinte biztosan jár) és azonnal magyar hangokat hallottunk, szinte olyan helyzetben , hogy akár a Balaton parton is lehetnénk Ráadásul még a gyereket is fegyelmezték kicsit ingerülten. Na ebből nem kértünk Visszaúsztunk a hajóra és tovább vettük az útirányt délre a Murter Sziger nyugati oldalán 39 m –75 m-es vízmélység felett jól haladunk. Attilát teljesen, Jutkát félmagasságig felhúztuk az árbocra, az erre szolgáló szerkezettel. Fotók és videózás. Jó szelünk van és jól haladunk. Pillangózunk Ez olyan manőver a vitorlákkal, hogy az egyik jobbra, a másik, pedig balra van kieresztve és így olyan, mint a pillangó szárnyai. A nap igen jól süt, bár már délután van. Az a terv, hogy Sibenik csatornáig megyünk vitorlával, majd ott befordulva az éjszakát Skradinba töltjük, ahová szép, szűk szoroson lehet eljutni. Ez a Krka folyó kiszélesedése. A vitorlát bevontuk Sibenik előtt és motorral vágtunk neki a késő délutánnak.

Sibenik előtt kellemesen játszó delfincsoportot láttunk. Döbbenetes, hogy 2-3 m nagy halak voltak és milyen játékosak. Ez nagy élmény már az első napon! Jó jel!

Sibenik előtt a Tiját szigetet Ny-ra megkerüljük és a Zmajanski csatornába haladva a Lupac kisebb és nagyobb Zlarin sziget között a Sibenik előtti csatornába jutunk.Ez a Szt. Antal csatorna. és a Szent Miklós késő reneszánszkori drámai megjelenésű erőd marad ott mellettük és hamarosan feltűnik Sibeni. Az előtte lévő öbölben balra fordulva fjordszerű öbölben motorozunk, a Prokljans tó irányába. Hamarosan elmarad, illetve a Vodicét-Sibenikkel összekötő autóút hídja alatt áthaladunk (fotó) és a Krka „a Dinara angyalhaja” vizén estére Skradindba érkezünk.

Skradin földrajzi fekvése (é.sz. 43o49', sz.h. 15°55,6') gyönyörű, a Krka folyó jobb partján. Sibeniktől való távolsága vízi úton észak-észak keletre 4,5 mérföld. Római kori nevén Scradona és az illir Liburnia fővárosa volt. Majd később a római helytartó székhelyeként ismerték a történészek. Nagyon jó fürdő, mosdó, WC van a kikötőhelyen, kissé magasabb részén lépcsőkön kell megközelíteni, rendkívül tiszta, a célnak tökéletesen megfelelő, egészen újszerű. Puccba vágtuk magunkat, az akasztós szekrényekből (mert az is van) előkerültek a vacsorázós ruhák (mert azt is vittünk) és felkészültünk a hajó elhagyására a vacsora idejére. A hajót lezártuk és így úgy tudtuk magára hagyni, mint egy vikkendházat. Lakatkulcs zsebre és irány a kikötői móló, majd a város. A terv, amelyet felállítottunk a puccba vágás alatt az volt, hogy keresünk egy teraszos vendéglőt, ahol az első szárazföldi kimenős közös vacsorát elfogyasztjuk .A tengeren a csillagok irányítják az embert, meg a műholdak ,a szárazföldön az ösztönei és nekünk jó ösztöneink voltak.

Tapasztalatunk más volt ez irányban, és mint a jó vadászkutya beleszagoltunk a levegőbe. A szagok és illatok jó iránytűként működnek az ismeretlen helyeken és nem tévesztettük el soha a konobák (teraszos étterem) igen vonzó meridiánjait. A halak, rákok, kagylók, tintahalak – a frutta di mare – illata, eltéveszthetetlenül áradt és az orrunk, az éhes gyomrunk antennája azonnal beállt abba az irányba, ahol a nyitott konyhákban sürgölődő szakácsok varázsolták a mediterrán ízeket. Ezek az illatok olyan érzékien terjengtek és így jó reményünk lehetett arra, hogy valami finomat és érdekeset fogunk vacsorázni. Ezek az ízek a horvát nép gasztronómiájának mély titkai, melyhez zamatként, fűszerként a tenger hozzáadja a kékséget és sótartalmát és esti páráját és a hullámverését. Ilyen vacsorázó helyet kerestünk és az orrunk után haladva hamarosan meg is találtuk a domboldalban pár házsorral a tenger felett jó kilátással. A százhússzal vágtató egyik pincért lefékeztük és némettel vegyes angol szlenggel tudtunk vele egyezséget kötni asztalfoglalás tekintetében. Kicsit törte a nyelveket, horváttal enyhén keverve, úgy beszélt, mint akinek a vérében van már vagy két ezrelék, olyan konyak szaga volt, hogy a leheletére rá lehetett volna könyökölni.

Jó sokan voltak itt éhes és szomjas emberek, amire jó figyelni, mert az ilyen vendégváró helyen általában frissen készítik az asztalra valót és a gyomorrontás szinte kizárt dolog. A kapitánnyal együtt kilencen voltunk és egy kis asztaltologatás után kellemesen elhelyezkedtünk. Pillanatok alatt megérkezett a „kétezrelékes” vidám felszolgáló egy ölnyi étlappal és felvette a rendeléseinket. Az tudtuk, hogy előételnek egy nagy kilencszemélyes közös kagylótálat kérünk mártással és vörösborral. Nagyon jó választás volt, príma ízek, jól harmonizáltak és a zamatos bor a szomjunkat jól csillapította és így már nyugodtabban tudtuk kiválasztani a főételt a vacsorához. Az asztalunkra meggyújtott gyertyák sejtelmesen világították meg a fekete féltenyérnyi kagylókat a bennük rejlő étvágygerjesztő kagylófalatokkal. Francia jellegű, szőke finom friss még meleg kenyeret kaptunk hozzá a pikáns szaftot mártogatni. Ez afféle borkorcsolyának is megfelelő volt, mert a poharak ki is ürültek rendesen. A dalmát konyha borkorcsolyákban különösen gazdag.

A mediterrán vidék híresen könnyű borai a nap bármely részén akár hűsítőként is ihatók. Olcsóbbak, mint az ásványvíz vagy a cukros üdítők. Főételnek ettünk több féle halat, melyek közül kiemelném a Szt. Péter halat és a tenger farkasát különösen kellemes íze okán, de nem kellett a tintahalnak sem elbujdosnia szégyenében, mert azt is igen ízletesen tudják elkészíteni. A király azonban a púpozott tál rák volt. A pincér háttal jött és ebből gondoltuk, hogy rákot hoz. És amire elfogyasztottunk kétszer annyi lett, mint amikor a pincér kihozta. Ez mindig így van a rákok elfogyasztásánál a lehámozott páncélok miatt. Amikor már a felét elfogyasztottuk a rákoknak a ”kétezrelékes” hozott mindenki számára egy kis elegáns tálkát melegvízzel, amibe a maszatos kezeinket megmoshattuk. A rákfogyasztáshoz alig szokott társaság egymást cukkolta, hogy lehetőleg meg ne igya valaki a kézmosó folyadékot.