SZELEK SZÁRNYÁN AZ ADRIÁN - 13.

A fartáji puffert is beraktuk és mintegy 50 cm-re beállítva a hajót, befejeztük a kikötést a Zadar marinába, amely 47 fok 07 perc 12” N szélességi és 15 fok 14 perc 00” É hosszúsági körön helyezkedik el. A rádiója VH 17 csatornán működik. A pallót kiraktuk, majd energiakábellel való összeköttetés következett és a hajó már áram alatt is van. A fürdő itt is nagyon kultúrált, kellemes, kitűnő a víz, felüdültünk, jól éreztük magunkat. A tenger sótartalma itt 35-37 %, ez jó sós. Itt nyáron a szél mistral típusú (NW) ami azt jelenti, hogy éjszaka általában szélcsend van. A jó érzésről Attila jutott az eszembe, aki közben belázasodott, közel 39 fok láza volt és a feltételezésünk szerint a herpesz zooszter vírusai most bomlanak le benne és a fehérje bomlás termékektől most már vagy két oktávval volt lejjebb. A cockpitre ágyaztunk meg neki, és gyógyszerrel ágyba dugtuk. A többieknek a terv az óváros megtekintése volt és egy hangulatos éttermi vacsora. A már előzőleg látott hídig pár utcányi utat kellett megtenni, a hídra kanyarodó utcán a skipper Zoli megjelölt egy kávézót, ahol volt televízió, amin a még tartó futball világbajnokságot másnapi bevásárláskor meg tudjuk tekinteni és jó kávézást is terveztünk. Az óváros felé haladtunkban, a hídfőre értünk, ahol különböző hajós kirándulásokat ajánlottak, több asztalnál. A füllesztő meleget a hídon végre kellemes szellő enyhítette, telefonáltunk Magyarországra és otthon említették, hogy náluk is afrikai meleg van. Hát el lehetett képzelni, hogy akkor itt nálunk mennyivel volt melegebb. Érdekes, hogy nem égtünk fel a vitorláson. Ez feltehetően azért volt, mert 15 faktoros napolajat használtunk. Ettől a melegtől virágzott ki a tenger és itt is a híd óváros felöli oldalon, a víz felszínen annyi volt az alga, hogy a vizet nem is lehetett látni. Olyan volt a víz felszín, mintha márvánnyal burkolták volna. Ezekről tudósított a már előzőleg is említett újság. Már a telefonban értesültünk róla, hogy ezektől az algáktól kiütést lehet kapni, tehát jó lesz, ha vigyázunk a fürdéskor, ahol a víz egy kicsit algás. Homeros az Odysseában már írt az „ősz tenger”-ről talán nem ilyen értelemben, de mi is úgy láttuk, hogy a hullámok kicsit őszen szakállasak a „virágzás”-tól.

Ezeknek a megbeszélése után, még az algás tenger felszínt lefotóztuk és bejutottunk az óvárosba. Fantasztikusan sok ember kóválygott és igen sok gyerek is rosszalkodott az utcán. A levegőben sok csivitelő fecskét láttunk és a főtérre érve a kapitány vendégül látott bennünket egy fagylaltra és további felfedezőútra indultunk az óvárosnak. Igazi hangulatú kis kocsmát kerestünk, olyat, amelyet szellős és kellemes környezetben mindenféle tengeri herkentyűt kínál. Az időnk fokozatosan eltelt és már 22,00 óra környéke van, a vacsoraidő elmúlt és lassan bánatosan elindultunk hazafelé. Fuccs a vacsorának. A lányok kicsit felgyorsítottak hazafelé és a hajón pár falatot bekapva alváshoz készültünk, tekintettel a másnapi vizsgákra. Még egy fürdés, fogmosás és egy kicsit a hajófarban beszélgetünk és 23,00 óra körül már mindenki aludt. Nagyon meleg volt, a levegő sem jár túlságosan, bár a hajó minden nyílása nyitva volt.

06.21. (péntek)

Reggel 6,00 óra után nagy hullámzásra ébredtünk. Először azt hittem, hogy szeles az idő, de semmi szélhang nem volt, és csak hajómotor zajt lehetett hallani. A reggeli induló nagy hajó forgalom ringatott bennünket nem álomba, hanem ébredésbe. Érdekes jelenség volt, amikor a fürdőbe mentünk és kicsit mintha ingott volna a lábunk alatt a talaj, mint ezt az igazi tengerészekről írják, ha szárazföldre kerülnek. Az igaz, hogy már szinte egy hete lakunk a hajón, nem pedig a stabil szárazföldön.

Ma lesz a kapitányi vizsga, a hajónkról négy kapitány jelöltnek. Attila, Jutka, Rudi, Zsolt veselkednek neki. Sokat tanultak, külön tankönyveik voltak és 15. 000 Ft-ba került a vizsgadíj.

A napi ritmus szerint először irány a fürdő, az ébredés után a vizsgára jelöltek között már folyt egymás kérdezgetése, jó sokat és pontosan tudtak, úgy vettem észre, bár Rudi egyértelműen állította, hogy semmit nem tud. Úgy tudtuk, hogy délután 15,00 órakor lesz a vizsga. Reggel az volt az egyik feladat, hogy valakik a fürdés után elmennek bevásárolni a skiperrel. Ma reggel Zsolt és én voltunk a valakik. Kenyér, tej, gyümölcs, paradicsom, víz vétele volt a terv, 9 személy számára. A combsérülésem már nem volt nagyon fájdalmas, de a jobb oldali csípőmbe a fájdalom még nem szűnt meg. Bár a járás nem volt túlságosan megterhelő. Az első boltban nem találtunk tejet és emiatt továbbmentünk egy bolttal, ahol bevásároltunk és itt már kaptunk normális mellett lapos kenyeret is, ami rendkívül finom volt. Nectarint és zöldalmát is tudtunk venni és így legalább 20-25 kg cipeltünk. Útközben a már előbb említett kávézónál megálltunk, néztük egy kis világbajnoki foci közvetítést, úgy emlékszem, hogy a brazilokat láttuk. Sokkal jobban emlékszem arra a finom capuccinora, amelyet ebben a kávézóban ittunk. A hajóra visszaérve Attilát is jobb állapotba találtuk, a herpesének minden hólyagja beszáradt, pörkös lett, láza megszűnt, de a dermatomája még fájdalmas lesz egy ideig. Reggeli után még tanulnak a vizsgára, a skipper példákat mond, melyet megoldanak, főleg tájolás és jelzések, körül forog a beszélgetés. A nem vizsgázók, mi, úgy határoztunk, hogy bemegyünk az óvárosba, de végül is talán mindenki besétált. Mi úgy határoztunk, hogy nem megyünk el újra a hídig, hanem a mólóról egy öreg révész átszállított bennünket, fejenként 3 Kunáért. Megérte, hogy nem kellett körbemenni a híd felé. Az átkelés előtt szép hajók kínáltak jó fotó témát és az öreg révészt is lefotóztuk. Az óvárosba most odaérkeztünk, ahol az előző esti sétánknak a végpontja volt, tehát nappal még egyszer végignéztük az óvárost, annak tengelyébe elindulva a főutcán, amelynek a hangzatos Siroka utca volt a neve és a híddal szemben a Narodni térre vezetett. Közben megtekintettük a katedrális Szent Anasztáziát és az archeológiai múzeumot a Szent Donáth és a Szent Mária templomok együttesét is. Ezek szép építészeti együttest alkottak, ahol szintén készítettünk még egy pár jó fotót. Az otthon maradottakra is gondolva, ezen a környéken találtunk számukra szép kis ezüst nyakláncot, aminek csüngőjét kifogásoltuk, de pár pillanat alatt, pár Kunáért még megpótoltak és így rendkívül modern formát mutatott. Tovább menve találtunk egy másik kedves ajándékot is, amit ötletes ajándéknak gondoltunk. Ez egy kagylóba szépen elhelyezett szendvicstűk voltak, kis csigavéggel. Majd a kirándulásunk elmeséléséhez praktikus szendvicskínálónak gondoltuk, oda illő formával. A városnézést befejezve megállapítottuk, hogy Zadar (Zára) a nyári verőfényben igazi érett városként a méltóságát kicsit megmutatja, a turisták kóválygásától kicsit szádültnek látszik de a régi korok műemlékeit figyelembe véve megfelelően előkelő is. Ezzel be is fejeztük az óvárosi kirándulásunkat és egy fagyi nyalogatása közben, az óváros főkapuján át a bevezető hídon hazafelé váltottuk az utunkat, vagy stílusosabban hajó felé váltottuk az utunkat. A híd alól, ahol előzőleg este márványhoz hasonló algatelepeket (moszat?) láttunk, a szél elvihette, mert most tisztább lett a környék és ez a szlödzs nem gusztustalanodott a vízen. A vitorlásunkra visszatérve még mindig folyt a vizsgára való felkészülés széles ütemben, mikor is Rudi kijelentette, hogy „én tök hülye vagyok ehhez a vizsgához, és nem fogok elmenni”, de barátnője Gizi csak tömte a fejét és mi cukkoltuk, hogy jobb lenne, ha Gizi menne el vizsgázni helyette. Pár falatot bekaptunk a készletből, ami főleg befőtt konzervből állt és kevés, vagy alig töményből. A konzerv gyümölcsök őszibarack és trópusi vegyes gyümölcs keverék voltak, amelyből már előző este is Zsolt készített igen finom bólét egy üveg pezsgővel. Nagyon jó ötlet volt és mindenkinek nagyon ízlett. A vizsgára várva az idő lassan vánszorog, 14,00 óra felé közelgett és a marinákba az a szabály, hogy 14,00 óráig el kell hagyni a kikötőhelyet, vagy az óra a kikötési díjjal újra ketyeg, mivel a vizsga 15,00 órára volt kitűzve, úgy spekuláltunk, hogy a másik, a szembe lévő kikötő-kapitányság előtt lévő partnál kikötünk a vizsga idejére. Ha jön valaki, aki jött is, annak azt kell,hogy mondjuk, a skipper valamiféle vámpapírokat intéz, a kikötő vámparancsnokságán. A dolog bevált és a kapitány jelöltek 14,50-kor már a vizsga helyszínén, a kikötő-kapitányság földszintjén megjelentek, ahol magyar nyelven vizsgázhattak, mert a vizsgáztató elég jól tudott magyarul. A vizsga után elmondták, hogy mintegy 4-5 kérdést tettek fel mindegyiküknek, és mind át is mentek, de még egy órát kellett várni a kapitányi vizsgapapírokra. 16,00 órára kész kapitányok voltak, amit egy szép kis igazolvánnyal bizonyítottak, tehát ennek felmutatásával immár 5 kapitányunk volt a hajónkon. Ilyen hajóval még nem is utaztam, aminek öt kapitánya volt. Közbe nem jött vissza az a parti ember, akit egyszer már átejtettünk, bár újabb ötlet is volt a tarsolyunkban, nevezetesen az, hogy egyet kerülünk az öbölbe, esetleg átállunk a benzintankhoz, és aki ott maradt, ha felmutatják a kapitányi papírt, akkor visszamegyünk értük és felvesszük őket a hajóra. Na erre nem került sor.