SZELEK SZÁRNYÁN AZ ADRIÁN - 3.

Amikor a Nagykanizsa felé tartó útra rátértünk, felhívtuk a velünk utazó másik autót, hogy hol találkozunk, de még csak Siófok felé jártak. Megígértük, hogy a határon veszünk nekik is Kunát, mert ott állítólag olcsóbbért számítják. Na ez nem jött be és igy vissza kellett menni Letenyére ahol vásároltunk valutát. Nekem már volt 1.000 Kunám (37.000 Ft) aminek talán a fele is elég lett volna plusz költőpénznek. A plusz pénzből sohasem elég és úgy gondoltuk, ha sok lesz, akkor visszahozzuk. Egy vasat sem hoztunk haza és nagyon is jól jött mindnyájunknak az extra költőpénz. Tehát a Fortunával oldalba rúgattuk magunkat és a rúgásai helyén kis valuta-aláfutások maradtak, de csak hazaérkezés napjáig.

A határon hamar átértünk, jól tartott a kanizsai presszókávé hatása és fürgén jól pörköltünk a célunk felé. Rudi autója ment elől windsurffokkal megpakoltan 140 km-re beállított tempomat mellett. Ez mindig valahogyan sietett, mert tartósan 150-160 km/h sebességgel haladunk az autópályán egészen a karlovaci letérésig. Itt plitvicei irányt vettünk és kicsit lassúbban és kanyargósabban déltájban már el is értük a nevezetes emlékezetes hotelt, ahol kis megkönnyebbülésre megálltunk még az ebédelés előtt. Sikerült még egy kis világbajnoki futballmérkőzést is néznünk, talán ha jól emlékszem a Koreaiak játszottak. Számításunk szerint a megállásunk nem apasztotta a valutakeretünket.

Indulás előtt abban állapodtunk meg, hogy ahol birkát vagy malacot nyárson forgatnak,- amit pontosan nem tudtunk előre felismerni és így birkacnak vagy malabirknek neveztünk el - és kellemes helynek tűnik, ott ebédre megállunk. Ez hamarosan be is következett. Nem egyedül voltunk magyarok, mert ismert közéleti ember és csapata már előttünk felfedezték az általunk is eltalált igen finom illatokat árasztó birkasütő helyet. Az út menti vendéglő neve már reményeket keltett bennünk és olyan rokonszenves volt. Ha jól emlékszem Kutak Mirnij volt a homlokzatára nagy betűkkel felírva. Próbáltuk lefordítani de nem nagy sikerrel bár a pincért is segítségért hívtuk. Magamban elneveztem „mélytengeri birkac” grillezőnek, ahol az ízek kútja ontja, ami szem-szájnak ingere, és barátságos meleg szívvel szolgáltak ki bennünket. Mint később kiderült ezt a meleg szeretetet mindenütt éreztük, és azt tudom továbbadni azoknak, akik erre felé akarják a szabadságukat eltölteni, hogy Horvátországnak a gasztronómiai vendégszeretetét egész utunk alatt éreztük és élveztük. Az étlapot áttekintve szinte áradt belőle a mediterrán ízvilág nyelvizgató orgiája. A levegőben érződött a kakukkfű, a rozmaring, a koriander és a bazsalikom finom illata. Éttermet úgy érdemes választani általában, hogy az étlappal együtt gyorsan szétnézve győződjünk meg a forgalomról, a tisztaságról, a pincér ápoltságáról, és ha minden rendben, akkor bátran lehet helyet foglalni. A bátorságból bőven volt bennünk, főleg azért is, mert a gyomrunk már igencsak korgott. A nyársonsült „mélytengeri birkachoz” kitűnő görögös salátát és szőke franciás kenyeret fogyasztottunk, valami szomjoltóval és kicsit ejtőztünk. Úgy gondolom, hogy a lelkünk is jóllakott és így mindannyian jóérzéssel nyugtáztuk az első Horvátországban elfogyasztott gasztronómiai élményebédet. Olyan finom volt, hogy megmerem kockáztatni a recept leírást, ha fiatal birkához-bárányhoz az olvasó hozzájut. Tehát „végy egy adag birkát és áztasd meleg vízben 2 órát, majd szárítsd le. Dörzsöld be rozmaring, kakukkfű és babérlevél porral. Enyhén olajozd meg a szeleteket finom szűz olívaolajjal, és 2-3 órát engedd pihenni. 2-3 gerezd fokhagymát össze kell zúzni egy kis szilvalekvárral, és azzal bekenni a szeleteket és megsózni. Grillrácson faszén felett szép pirosra sütve salátával és puha kenyérrel lehet tálalni. Az olvasónak jó étvágyat kívánva, lassan felcihelődtünk, és lábainkból kiráztuk az elmacskásodást és így már bírtuk a további utat Gracak, Otkovac, Benkovac kanyargós útvonalán és kora délután elértük Biográdot és landoltunk a Marina Kornati Yachtkikötőbe.

A kikötő zárt terület ellenőrző portával és őrökkel. A már pár nappal előbb elutazott csapattársainkat telefonon tudtuk értesíteni és azonnal jöttek elénk a bejárathoz. Mivel őrzött volt az ACI Marina Kornati, így nem okozott gondot a kocsik elhelyezése az általunk használt kikötői móló közelében. A hajónk nagyon jó helyen volt kikötve, alig 50 m-re a marinai bejárattól. Az autók leparkolása után megtekintettük a saját bérelt hajónkat, amit ha nem mutatnak meg a már megérkezettek, nem is lett volna egyszerű megtalálni, mert a Marina Kornati több mólót foglalt magába és a 450 kikötőhely legtöbbje foglalt volt, de még 150 parti tárlóhely is bonyolította a környezetet. A nagyságáról úgy is lehet fogalmat alkotni, hogy a Yacht Kikötő 20 m hajóhosszig tudja fogadni a 400 vitorlás és motoros yachtokat és 10 tonnás daru, vitorlakészítő, több yacht charter iroda és kellemes szép vendéglő is színezte a kínálatot. Amint a kezdeti meglepetésünket legyőztük a saját hajónkat is meg tudtuk csodálni bemutatkoztunk a hajónaplónak. Nevünket, címünket bevezette a kapitány, a nyolc nevet sorban egymás alá.

A hajó is bemutatkozott! Elan 431-es volt és a neve a „77”-es szám volt, ami angolul nagyon szépen hangzik, seventy seven. Könnyű kiejteni és ez nem mellékes, ha rádiózni kell, ami köztudottan angol nyelven illendő a tengereken, különösen a 16-os (156,8Mhz) VHF figyelőcsatornán. Megismertük a skipperünket (kapitányunkat), aki azonnal megnyerte tetszésünket, majd tüzetesen megvizsgálhattuk leendő szállásunkat. Kiderült, hogy 4 kabin van, amiből az orr felüliek emeletes ággyal vannak berendezve, kicsit tágasabb felső ággyal és a tat felőliek, pedig francia ágyasak és ezek a kellemesebbek, bár talán az orrkabinok levegősebbek. Kellemes nagyságú központi szalonból nyílnak a kabinok, és a hajó lakóterébe a fedélzetről pár lépcsőfok vezet, ami azonban veszélyes is lehet, ha a hajó fokozott hullámzásba kerül, és nem tud az ember jól megkapaszkodni a lépcsőn lefelé menetben.

A szalonnak hívott nappaliról érdemes megtudni többet, mert itt zajlik a hajón levők hétköznapi teendője és itt lehet asztal mellé ülni, megpihentetni a futóműveket. Az asztallap alatt egy jó nagy tárlóhely van, főleg italok számára, egyben a konyha a gáztűzhellyel és a mosogatóval, itt vannak elspájzolva a szükséges élelmiszerek, az edényekkel és itt van a pohárszék is bemélyített helyekkel, hogy a töréstől meg legyenek védve.

Itt van elhelyezve a hajó esze is, amit navigációs saroknak ismertünk meg. Itt van a hajónaplónak és a térképeknek, a kézi tájolónak, a távcsőnek a helye. Ez a kapitányi pulpitus, ahol meg lehet határozni a helyét a hajónak a kormányos segítségét is igénybe véve, és innen lehet kiadni a követendő útirány koordinátáit.

Ezeket a teendőket meg kell tanulni és gyakorolni a skipper kandidátusoknak. Ez a rádióssarok is egyben, ahonnan kommunikálni lehet a világgal, már ha az ember ismeri a módját. Nem túl nehéz mindazt megtanulni és alkalmazni. A legizgalmasabb volt számomra a GPS (Global Position System.) automatikus műholdas helymeghatározó, amelyet a NASA Űrhivatal fejlesztett ki és manapság akár személygépkocsiba, vagy kiránduláson is lehet arra készült hardverrel tájékozódni és a pontos helyünket meghatározni a betájolt szaktérképeknek megfelelően akár 1 m-es pontossággal is. „A navigáció egy tengeren haladó hajón, a földrajzi helyzet meghatározásának, illetve a hajó egyik helyről a másikra való biztonságos vezetésének művészete.” Ha ez így igaz akkor a vitorlázás befejezése után már művészek is leszünk valószínűleg .Ez csak a földrajzi és az elektronikus navigációra vonatkozhat, mert a csillagászati navigáció nem szerepelt a terveink között. Hát mindezt a navigációs szobának kinevezett navigációs sarokba kellet végezni művészi szinten, de legalábbis elfogadható pontossággal.