SZELEK SZÁRNYÁN AZ ADRIÁN - 2.

A felkészülést az utazás előtti találkozáson megbeszélték, és mindenki ahhoz tartotta magát. A társaság egy része már téli külföldi síprogramokon is rendszeresen együtt volt, tehát tudták, hogy kitől mi várható el a koszt terén. A mi ellátmányunk az előre sütött fasírozotton, mákos süteményen és meggyes lepényen kívül egy-két üveg márkás vörösborból és pezsgőből, bólénak való befőttből állt. Különösen örültem egy olyan csomagolású Becherovkának, ami egy vastag bibliaszerű könyvet utánozott és két szép pohár is volt benne. Ennek az italnak későbbiekben jelentőséget szántam. Még készítettem fekete bársonyos anyagból még kilenc „kalóz-szemet”, amely a humoros egyenruházatunkhoz került kiosztásra egyik esti városnézésünk előtt.

Próbáltunk ismereteket szerezni olyanoktól, akik már voltak a miénkhez hasonló földközi tengeri túrán. Akadt egy-két előzőleg tengerjárt, hajózós az ismerősök között. Jó tanácsokat kaptunk tőlük egy őrá prospektussal kiegészítve. Legnagyobb részt, a szépségeket és a kellemes vitorlázást mesélték el, de tőlük tudtuk meg már előre azt is, hogy ha viharos időben beesik az ember a vízbe, akkor már 1 m magas hullámzásban is kevés esély van a megtalálására, még ha a hajó pontosan vissza is tudna fordulni. Ezért ha valaki beesne, azonnal be kell hajítani utána a mentőövet is. Ekkor még nem tudtuk, de sejtettük, hogy a hajófelszereléshez tartozik fejenként egy személyes mentőmellény, amelynek feltűnő színe van, és mindenkinek kell tudni kezelni.

Széles ismeretségi körünkből még számítógépen keresztül is kaptunk ismertetőt az Adria hasonló környékéről, ahova terveztük az útvonalat. Ezek a programok tájékoztató jellegűek voltak és mindhez oda volt írva, hogy „időjárási viszonyok miatt el lehet térni tőle”. Általában 300-400 km-es útvonalak voltak jelezve, de akár 600-800 km-es túrát is lehetett volna tenni, de ahhoz éjszaka is hajózni kellett volna. Mi azt választottuk, hogy éjszakánként mindig másik jacht kikötőbe kötünk ki, ami rendkívül jó választásnak bizonyult.

A horvátországi döntésünkről még egy kicsit érdemes elmélkedni. A legfontosabb a közelség volt és a biográdi kikötő, pedig azért volt számunkra fontos, mert a vitorlás bérlés ott jött össze a charter cég szervezésében. Amikor az ajánlatnak utánanéztünk, kiderült, hogy az egyik legjobb kikötő, rendkívül kedvező környezettel.

Mivel személygépkocsival terveztük az utazást, nem volt közömbös, hogy 600 km közúti távolságával tőlünk már a kora délutáni órákban elérhető és estig a behajózásra bőven jut idő. Az útvonal számunkra ismerős volt, mert már előfordultunk azon a vidéken főleg átutazóként. Személyes kötődésünk is volt az útközben Plitvicei tavak melletti Hotel Jeserohoz, a környék legfrekventáltabb hoteljéhez, ahol már 1973-ban megszálltunk egyszer Trogirból hazafelé.

A történethez tartozik, hogy 1973-ban Trogirból telefaxon rendeltük meg a hotelszobát, annak recepcióján. Közepes árfekvésű szobát kerestünk, mert hazafelé a pénzügyi tartalékaink már meglehetősen megcsappantak. Valamilyen félreértés, félrehallás miatt az épület egyik legszebb szobáját kaptuk meg, ami viszont igaz, hogy az épületben középfekvésű volt. A kulcsot átvéve irányt vettünk a „középfekvésű szobá”-ba. Benyitva örömteli meglepetéssel vettük tudomásul az első osztályú berendezést, ami még medvebőrt is tartalmazott, a hatalmas erkély ragyogó kilátásával a Plitvicei tavakra. Innentől kezdve gyanús lett a „középfekvésű” megnevezés, de már az ágyakat kicsit összegyűrtük. Érdeklődően megjelentem a recepción és tudakozódtam az áráról és ekkor kiderült, hogy ennyi pénzünk már nincs is. A kölcsönös meglepetésünk elmúltával a lehetőségeink és a vágyaink közötti különbség az ár lefaragásával lassanként kiegyenlítődött úgy, hogy a teljes panzió csak reggelivé szelídült és csak egy éjszakára + konzerves vacsorára. Természetesen a család megjegyezte, hogy „Na beláthatod, hogy a Rottschildi allűrjeidet néha felül kell vizsgálni!” Másnap reggel megdöngettük az autó benzintankját, hogy elég lesz –e a benzin hazáig.

Úgy ítéltük meg, hogy igen a benzin talán kitart a határig, mert annyi aprót összekapartunk, hogy még 5 l-t tölthettünk a már meglévőre. A reggelizés úgy zajlott, mint csörgő kígyóéknál – ami belefér, mert ez még benne volt az árban. Egy szó, mint száz, elég lett minden a hazaérkezésig, De még évek múlva is emlegettük a plitvicei szállodai kalandunkat. Azóta még egyszer átutaztunk erre és a jelenlegi utunk a harmadik alkalom volt ezen a helyen, még visszaúton is érinteni fogjuk, ahol remélhetőleg telefonjukat megint ingyen vehetjük igénybe, és valamit újból letudunk a régi számunkra negatív egyenlegünkből.

Ha így folytatjuk egy-két év múlva a régi harminc évvel ezelőtti számlánk pozitívba, megy át.

A kis kitérőből visszakanyarodunk a döntésünkről való elmélkedésre. Igen fontosnak tartottuk, hogy az indulási körzetünk a világ egyik legszebb üdülőövezetek középpontjában helyezkedik el és az évi 2.600 napsütötte órákból számunkra is garantáltak jó néhányat az 1.185 kisebb-nagyobb sziget és sziklazátony 4.012 km-es partszakaszából pár kis öblöt kikötésre, ahol kellemesen fürdőzhetünk és megismerkedhetünk a vizaalatti világgal pompás körülmények között.

A Biográd-ACI Marina és környezete még azért is megragadta a fantáziánkat, mivel ismertük azt a mondát, hogy a Teremtő Isten amikor befejezte a Föld megteremtését az egyik markában még jelentős természeti szépség maradt és éppen a Mediterráneumban Biográd felett időzött szemrevételezés közben és a tenger kékje úgy elbűvölte, hogy ámulatában elfelejtette a tenyerében még csillogó gazdagszámú természeti csodát amelyek az Adriába szétszóródtak és így mesés szépségű és tengerparti övezet jött létre.

Ennek a gyönyörűséges szépségnek eddig csak főleg a tengerparti részét volt alkalmunk megismerni előző utazásaink alkalmával és még hátra maradt a tengeri rész kissé ismeretlen világa. Vár a tenger, a szigetek a kaland a vitorlázás és tudtuk, hogy az érkezőt itt még mindig örömmel és szeretettel fogadják meg hallal, roséval, déli gyümölcsökkel, levendulamezőkkel. Ezeket előrebocsátva úgy gondolkoztunk, hogy a legvonzóbb szabadságútvonala a nyárnak Biográd-Trogir-Zadar-Biográd kb. 300 km (tengeri mérföld 140 SM) távolság bebolyongása vízen és kicsit a szárazon is. Víz felőli oldalról tekintve új tájak, más illatok és ízek egészen új típusú életérzéssel, hátrahagyva a napi gondokat,a hétköznapi robotot a felkínált árért ugyancsak megéri megtapasztalni.

Emlékeztünk a történelemre is és így tudtuk, hogy a magyarok ezen a környéken pontosan 900 évvel ezelőtt már itt jelentős ünnepet ülhettek, hiszen Könyves Kálmánt 1102-ben pontosan Biogradban magyar-horvát királlyá koronázták nagy ceremóniával.

Ha már történelmünk ilyen régóta összeforrott, akkor jelenlétünk valamennyire jogos és elmélyítheti a baráti kapcsolatokat a dalmátokkal.

Ennyi pozitív gondolat és történet, ha meg a kedvező ajánlat kapcsán, megfontoltuk és a kocka újból el lett vetve.

Utazunk vitorlázni Horvátországba szögeztük le a közös most már megváltozhatatlan véleményünket. Befizettük a 90.000 Ft-okat és az kozmikus sebességgel átvándorolt a szervezők bankszámlájára. A balatoni nyaralónkból június 15-én kora reggel indultunk Keszthely és Letenye irányába.